Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén (1988, Pedro Almodóvar)

Szégyen, de még egyetlen filmet sem láttunk Pedro Almodóvartól. Ideje volt ezen változtatnunk, így 1988-ból az Oscar-jelöltek legesélyesebbjei helyett az ő filmjére esett a választásunk, amely a legjobb idegen nyelvű film jelöléséig jutott. Az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén (eredetileg Mujeres al borde de un ataque de nervios) nemzetközi elismertséget hozott a prolifikus spanyol rendezőnek. Almodóvar ebben a kompakt, alig kilencvenperces történetben több rendezői fogást villant fel, mint mások egész karrierjük alatt: hogyan ússza meg, hogy fárasztóan tömény legyen a filmje? Milyen zsánerekkel ráz kezet, hogy a harsány képi megoldásait összhangba hozza a szaoppanoperai magasságokban szárnyaló sztorival? Milyen kellemetlen kliséket asszociálunk a megcsalt nőkkel, és hogyan kerüli el ezeket Almodóvar? Végül színelméleti teóriát is felállítunk, csak hogy rögtön elbizonytalanodjunk a saját filmesztétai képességeinkben. Az adás végén Péter vért izzadva fejti meg az Oscarra jelölt filmeket és az amerikai bevételi toplista helyezettjeit, és ismét meglepő címekkel találkozunk mindkét játékban. Szokás szerint váratlan, valahogy mégis találó műfajban kell remake-elnünk a filmünket, sajnos a technika ördöge ezt a szegmenst kicsit megnyirbálta, ezért kétszeresen is a hallgatóinkra bízzuk, hogy hogyan képzelnek el egy kortárs változatot az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén című filmből.