Leonard Schrader - Yakuzák 4. ( vége )

Ja – annyi mint nyolc, ku – kilenc, za – három, jakuza tehát összesen húsz.

Húsz a vesztő szám a hanafudában, a jakuzák hagyományos kártyajátékában,

mely a mi huszonegyezésünkre emlékeztet. A jakuzák ősapját Banzuin Chobeinek

hívták. Négyszáz esztendővel a mai Tokió helyén álló Edo halászfaluban élt,

és rablóbandájával a helybeli gazdag polgárokat védelmezte más rablóktól,

természetesen busás összeg fejében. A jakuzaromantika azóta is él, holott

mára már a jakuzák klánjai Japán gazdasági életét behálózó, példátlan hatalmú

és létszámú szervezetté fejlődtek. A gengszterek, a maffiához hasonlóan,

szigorú hierarchiában élő nagycsaládokba szerveződnek, élükön az ojabunnal,

az „apával”. Az ő „fiai” a kobunok, akik törhetetlen hűségük jeléül bal kezük

levágott kisujjával ajándékozzák meg főnöküket. Kőkemény üzleti érdekek körül

forog a klánok kegyetlen küzdelme ebben a könyvben, sok vérrel és sok izgalommal.